Múltidézés

*Lisa szemszöge*

A kanapén ülök és nézek ki a fejemből. A kisfiam, Noah sírása miatt álltam fel. Elbattyogtam a szobájáig, benyitottam és láttam, hogy megint nem alszik. Oda mentem hozzá és elaltattam. Hogy megértsétek, honnan van nekem Noah elmesélek nektek egy történetet. Minden egy évvel ezelőtt történt, a New York-i otthonomban.

/2012/

Felvettem a lila koktélruhám, egy fekete platformos magassarkút, fekete-lila sminket raktam fel és a hajamat begöndörítettem. Leszaladtam a lépcsőn.
-Szia anyu elmentem.- pusziltam meg. Elindultam egy szórakozóhely felé. A barátnőm Katie már ott várt.-Szia Katie.-köszöntem neki. Bementünk és megbeszéltük, hogy együtt maradunk. Amikor már egy jó pár kortyot legurítottunk nem bírtam tovább, ezért szóltam Katie-nek, hogy elmegyek a WC-re. Mihelyt végeztem és ki akartam menni a lány mosdóból, az ajtóban nekimentem valakinek.
-Szia csajszi.- vigyorgott.- ha már így összehozott a sors van kedved táncolni? Egyébként Louis vagyok
-Van. Én pedig Lisa- vágtam rá. És innentől képszakadás. Reggel egy ismeretlen szobában keltem. A ruháim szanaszét, az éjjeli szekrényemen pedig egy cetli. Megnéztem és csak annyi állt rajta, hogy 'Sajnálom'. Felkaptam a ruháimat és kiszaladtam én is a szobából. A hotel előtt aggódva álltam mert nem tudtam a haza vezető utat. A fejem sajgott és szédültem, de haza kellett jutnom. Nagy nehezen fogtam egy taxit és bediktáltam a címet. Amikor megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból és bementem az ajtón. Az ajtó mögött anya dühös pillantásával találtam magamat szemben.
-Mégis hol a fenében voltál kisasszony??Katie már réges-régen otthon van és dühös rád mert egyedül hagytad..-kiabált anya.
-Sehol nem voltam.- flegmáztam és felmentem a szobámba. 2 hónap múlva kiderült, hogy terhes vagyok. Este unatkoztam ezért megnéztem a híradót. A híradóban bemondták, hogy két autó frontálisan ütközött és mindenki meghalt. A képek alapján apu az egyik áldozatok. 2 hétig sírtam és a szobámban kuksoltam. 
                                                           *~*~*

Hát ez lenne a kis történetem. Azóta elköltöztünk ide Londonba egy kisebb emeletes házba. Katie-vel már nem tartom a kapcsolatot. Jelenleg délután 5 óra van. Benéztem Noah szobájába és egy mosolygós kék szemmel találtam magamat.
-Jaaaj te rosszaság. Megint nem alszol?.- mosolyogtam rá.- Gyere menjünk enni.- nevettem és az ölembe vettem. Lementem a lépcsőn Noah-val a kezemben. Beültettem az etetőszékbe és elkezdtem vele etetni a bébipapit. Hamar rájöttem, hogy nem szereti a sütőtökös bébi ételt mert arcon köpött vele.- Anya nem akarsz segíteni?.- kérdeztem a mellettem ülő anyámra.
-A Te gyereked, a Te felelősséged. Én csak akkor segítek, ha nem vagy itthon és kell valaki aki figyel rá.- vont vállat az édes anyukám.
-Hát kösz.- mentem fel puffogva az emeletre. A szobámban megmostam az arcom és átvettem a pólómat. Mire leértem az egész gyerek sütőtökös volt. Sóhajtottam egyet és bevittem a fürdőszobába Noah-t. Szépen megmostam.-Többet nem veszek neked sütőtökös bébipapit.-nevettem. Későre járt (mármint a babának) ezért lefektettem aludni. Én is elmentem zuhanyozni. Zuhany közben szomorúság öntött el. Noah-nak apa KELL!. Erről a Louis-ről annyit tudtam meg, hogy a teljes neve Louis Tomlinson és egy fiúbanda egyik tagja. Valami One Direction. Itt elveszett a remény, hogy a fiam megismerje az apját. Kiszálltam a kabinból, felvettem a pizsimet és szomorúan dőltem bele az ágyba.....